Már megint egy szomorú ünnep... Egymást érik, s nagyon nehéz átélni őket. Megint, akiről szólna ez a nap, nem lehet velünk. Természetesen kimentünk Hozzá és megcsináltuk az utolsó simításokat a síremlék környékén: kiirtottuk a gazokat, feltöltöttük körben földdel és leszórtuk a gyöngykavicsot. Elhelyeztük a friss virágokat, Papa egy csokor vörös rózsát hozott, én pedig a "szokásos" fehér krizantémot. Mikor elkészültünk, jó sokáig ücsörögtünk ott csendben, hallgattuk a madárcsicsergést... Csináltam pár fotót, emlékezvén 2012 Anyák napjára. Búcsúzásként én megpusziltam azt a névtáblát, ha már mást nem lehet :(
