Régebben, évekkel ezelőtt még a MySpace-en vezettem blogot (v1.0). Később, a felület átalakítása után egy egész pofás kis oldalt lehetett létrehozni, ahová fényképeket feltöltve, gondolatokat leírva tájékozódhattak az ismerősök, közeli barátok a velem történtekről (v2.0).
Azután évekre abbamaradt ez a fajta aktivitásom, mert a rendszert ismét átalakították, kezelése nehézkessé vált (igazság szerint túlcsicsázták) és talán az írás iránti affinitásom is megszűnt. Jött helyette más, szívesebben mozdultam ki a szabad levegőre és töltöttem az időt a szeretteimmel.
Ami most arra sarkallt, hogy immár harmadszor is nekifussak egy internetes naplónak, egy szörnyű családi tragédia. Sok kimondatlan gondolat van bennem, megemészteni pedig jelen pillanatban teljességgel lehetetlen.
Édesanyámat egy borzasztó, alattomos betegség támadta meg és 2,5 hónap után elvette tőlem és Édesapámtól :'(((( Bár a családunk kicsi, mindig nagyon összetartottunk, különösen baj esetén. Most Papával vállvetve kell megküzdenünk ezzel, Neki én jelentem a támaszt és a régi kollégái/barátai, nekem pedig Ő és hűséges párom, Ancsika. Azaz, van még egy különös családtagunk, Panni madarat - aki fajtáját tekintve egy barackfejű törpepapagáj - mindannyian nagyon szeretjük. Anyunak Pannika volt a mindene, pedig csak január 15-én lesz egy éve, hogy hozzánk került ez a kis jószág, azóta nevelgetjük szeretetben. Anyu mindig csak úgy hívta: Panó... Bár sokszor az idegeire ment, amikor Ő vigyázott rá, összességében úgy vigyázott rá, mintha egy igazi gyermek-unoka lenne.
Most nagyon üres minden, az Újév, január 1-e így kezdődött számunkra, hogy Anyukám elment... Ezen a fájdalmon Pannika sem tud egyelőre sokat könnyíteni, de mivel egy kismadár, Ő éli a kis világát és tettei időről-időre vidámságot csalnak arcunkra, persze csak rövid időre...
Most jelen pillanatban készülünk az utolsó nagy érzelmi megpróbáltatásra, ahol végső búcsút veszünk Anyukámtól, aki Apukámnak közel 50 évig volt hűséges, szerető társa, engem pedig mindig tisztességgel, valódi anyai szeretettel nevelt olyan őszinte és becsületes felnőtté, amilyen Ő maga is volt.
