Ma megbeszéltük Papával, hogy bemegyek Hozzá hazafelé, egy kicsit bokszolni, meg utána beszélgetni. Amíg nem ért haza, elolvastam egy régi, megsárgult levelet, amiről beszélt nekem pár napja. Anyukám kiskorában íródott, az Édesapja (vagyis az én nagypapám) írta, amelyben kérvényezte, hogy nála helyezzék el a kislányát. Az okokról nem írok, mert ez családi titok, nem szívesen osztanám meg senkivel. Elég annyi, hogy nem véletlenül volt Anyukám olyan félénk, érzékeny és befelé forduló. Utána lementem a pincébe bokszzsákot gyepálni, de 20 perc alatt annyira elfáradtam, hogy abbahagytam, mindenem fájt.
Később beszélgettünk Apuval, legfőképpen Anyura emlékeztünk. Papa mondta, hogy a múltkor leszedett koszorúkról emlékbe eltett szalagokat szépen elrendezte és betette egy dossziéba. Pont előtte arról volt szó, hogy mennyire fáj Anyukám hiánya mindkettőnknek és hogy mennyire sokáig fog tartani, míg el fogjuk tudni engedni. Én azt hittem, nekem már sikerült részben, de mikor elővette a szalagokat, rám jött a sírás... Ezek szerint mégsem megy ez olyan könnyen. Ez azonban még semmi sem volt ahhoz képest, ami ezután következett.
Papa talált egy borítékot 2 nappal azután, hogy Anyu elment és kereste az anyakönyvi kivonatokat. Eddig nem beszélt róla, de most megmutatta, bár sokáig könyörögtem, hogy megnézhessem. Nagyon összetört a lelkem, záporoztak a könnyeim, rázkódtam a sírástól, ahogy a kezembe kaptam. Egy kis fehér boríték, rajta öntapadós szívecskék, "Szívből" és "Szeretettel" feliratokkal. Az elején 4 db, és a hátulján is egy ilyennel volt leragasztva. Remegő kézzel húztam ki a cetlit, Anyukám szépen formált betűivel ez állt benne:
Családomnak
Ha nem élném túl a műtétet, akkor szórjatok el, akkor már mindegy. [.....azután írt róla, hogy mit hol találunk meg....]
Legyetek jók, szerettelek benneteket.
2011. X. 29.
Ez akkor íródott, miután az első kórházi kivizsgálást követően kiderült a betegsége és hazaengedték a műtétig. Papa szerint már ekkor feladta és érezte, hogy meg fog halni.
Azóta sem tudok megnyugodni, két órája csak sírok, mert szinte érzem Anyukám fájdalmát és nem bírok megbékélni vele, hogy nincs velünk már, annyira jó ember volt és kimondhatatlanul szeretem örökkön-örökké!!!! Borzalmasan fáj......... :'-(((((
