Ma kissé összekaptam magam az elmúlt hét tespedtségéből és meglátogattam Anyukámat a temetőben. Vittem Neki szép, friss virágokat, fehér krizantémot és piros gerberát.
Nagyon szép idő volt, gyönyörűen sütött a napocska. Sajnos Vackort itthon felejtettem, pedig megígértem, hogy eljöhet velem a Nagymamához.
Papának mondtam régebben, hogy a sírnál lévő padot javítsuk meg, újítsuk fel. Az ülőlapja rég nincs meg, a háttámla félig elkorhadt, a fémrészek pedig rozsdásak.
Így hát szerszámokkal felcuccolva mentem, vasfűrésszel elvágtam a régi csavarokat, leszedtem a deszkát, aztán kalapáccsal és drótkefével nekiestem a vasrészeknek, hogy a rozsdát leszedjem. A végén még csiszolóvászonnal végigsmirgliztem az egészet. Hát inkább nem mondom el, hogy néztem ki, csupa rozsdás vaspor volt mindenem. Jó három órát ott voltam. Legközelebb lefestjük, meg felrakjuk a deszkákat, csak még azt is elő kell készíteni. Úgy elfáradtam, hogy az ebédet jó étvággyal befaltam.
