Egyetlen Anyukám!
Éppen ma 5 hónapja, hogy elmentél az Angyalokhoz, rettenetesen fáj a hiányod, most ugyanúgy sírok keservesen órák óta, mint újévkor, mikor utoljára csókoltam meg a homlokodat, simogattam meg az arcodat és üvöltöttem magamban, hogy gyere vissza! ! ! ! ! Ne hagyj itt, kérlek szépen, ez nem történhet meg! ! ! ! ! Veled nem! ! ! ! A könnyeim áztatták a már élettelen arcocskád, de még éreztem a melegséget Rajtad, ahogy szorongattalak és próbáltalak életre kelteni, mindhiába. . . Állandóan magam előtt látlak, nem tud megnyugodni a lelkem, annyira hiányzol. . . Szeretlek Anyukám! ! ! !
Papa is nagyon sokat sír, Ő sem találja a helyét a világban Nélküled, csak tévelygünk, mint akiket alaposan fejbevertek, mindig Rólad beszélgetünk, nem telik el úgy egyetlen nap sem, hogy ne emlékeznénk Rád. Annyi mindent tettél értünk, annyit fáradoztál és mi nem tudtunk Téged megóvni. Soha többé nem fogjuk tudni meghálálni a jóságodat és hogy az életed nekünk szentelted. A jó Istenke vigyázzon Rád odafönn a Mennyországban, mindörökké, ámen!
Vasárnap kimegyünk Hozzád és akkor együtt leszünk legalább egy kicsit a lelkünkben, bár ez mindig így van és így is marad. Meggyújtjuk majd a legbelsőbb, végtelen szeretet gyertyáit, de addig is lobogjon e virtuális gyertyaláng Teéretted, mindannyiunk nevében.
Ölel egyetlen fiad: Zolika
http://www.gyertyalang.hu/gyertyagyujtas/ujgyertya.php?gyertya=12744161
