Anyukámtól holnapután veszünk végső, fájdalmas búcsút. Most a könnyeimmel küszködve próbálok összeválogatni méltó zeneműveket, amelyek a szertartás alatt szólnak majd. Bár néhányszor már azt gondoltam, hogy hagyom az egészet, a lebonyolítást végzők tudják milyen gyászzenéket kell lejátszani egy temetésen, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy személytelenül, "valamit majd beteszünk a CD-lejátszóba" alapon üljem végig az eseményt. Próbálkozom, hogy a komolyzenei művek legeslegszebb és legméltóságteljesebb mesterműveit gyűjtsem egybe, vigyázva szinte minden egyes hangra, mert Anyukámnak a legtöbbet szeretném nyújtani a végső tisztesség megadásakor is. Neki ez egyszerűen jár, mert Ő volt a legdrágább Édesanya :'-(((
Persze a Papa miatt is oda kell figyelnem, hogy a a megfelelő zenéket válasszam. A zene ugyanis nagyon szép, de nagyon fájdalmas is tud lenni, ahogyan érzelmeket szakít fel bennünk. Gondoltam, hogy az összeállítás vége felé egyre könnyedebb, felszabadultabb legyen, ahogyan fájdalmunkat kiengedjük lelkünk nyomasztó, sötét bugyraiból. Vannak olyan zenék, amik szinte kötelezőek (legalábbis az én érzéseim alapján), nem lehet kihagyni Beethoven-t, Bach-ot, vagy Massenet-t, de a végére mindenképp valami olyan kell, ami szomorú, mégis könnyed... Nagyon nehéz...
